Alvó Vénusz

A drezdai Nemzeti Művészetgyűjteménnyel való közös hónapunkat ezzel abszolút KLASSZIKUSSAL zárjuk. Ez a festmény az egyik leghíresebb művei a régi drezdai mesterek Kép Galériájából és a világon. Valószínűleg Girolamo Marcello rendelte meg Giorgionétól az esküvője alkalmából 1507-ben. Az istennő Vénuszt ábrázolja. Amor, aki valójában állandó társa volt, eredetileg a lábánál ült és íjjal egy nyilakkal játszott. Amor állapota azonban olyan ingatag volt, hogy átfestették a dombok zöldjével 1837-ben (Amor néhány részlete röntgen felvételeken látható).  Egy 1525-ös jelentés szerint a festményt Giorgione kezdte el és munkatársa, Titian fejezte be. A festmény állapota azonban, amit többször is konzerválták a múltban már nem teszi lehetővé, hogy bizonyossággal meglehessen állapítani, melyik részt melyik festő készítette.

Az ügyfél lehet, hogy latin Vénusz versekre gondolt, melyekben az alvó Vénuszt megkérik, hogy ébredjen fel és vegyen részt az esküvőn, hogy az új pár szerelmét oltalma alá vegye.  Giorgione egy egyedülálló, békés kisugárzással ábrázolta a jelenetet. A test körvonalait a táj lágy vonali folytatják, ami a teljes képnek misztikus nyugalmat kölcsönöz.

Szép hétvégét!

u.i.: Számtalan szerelem istennőt ábrázoltak a művészetben. Vess egy pillantás néhányukra (kortársakra is!) itt.