A mű, négy további Parmigianino-nak tulajdonított alkotással együtt 1587-ben mint Egy pap arcképe szerepelt. A pármai Palazzo del Giardino 1670-ből szintén vallási személyként azonosítja a szereplőt. 1950-ben Freedberg volt az első művészettörténész, aki tisztázta, hogy a mű alanya nem pap, hanem Francesco Baiardi. Ma ismeretlen gyűjtőnek tekintik a szereplőt, aki az Offiziolo Durazzo-t tartja kezében, egy miniatűr breviáriumot, aminek ma a genovai Biblioteca Civica Berio ad otthont. A férfi egy londoni portrén is megjelenik, néhányan Dosso Dossi-nak tulajdonítják.
Gyönyörű portré. Kellemes hétvégét mindenkinek! : )
Ui. Itt találsz mindent amit tudni érdemes Parmigianino-ról és itt megtudhatod, hogy miért ő volt a reneszánsz legnépszerűbb Instagramerje! ;-)