Joseph Ducreux
A stockholmi Nationalmuseum nemrégiben beszerzett két fiziognómiai önarcképet, amelyeket a francia művész, Joseph Ducreux, XVI. Lajos udvarának egyik legkiválóbb művésze festett. Ducreux portréira erősen hatott a naturalizmus, művei tanúskodnak arról, hogy képes volt megragadni egy adott arckifejezést, vagy érzelmi állapotot.
A királyi családhoz, pontosabban Marie Antoinette királynéhez fűződő közeli kapcsolata miatt az 1789-es Francia Forradalom kezdetét követő években Ducreux veszélyes helyzetbe került. Ezért, valamikor 1791-ben, egy időre Londonban telepedett le. Kevés tény áll rendelkezésre a tevékenységeiről ebben a rövid időszakban, de azt tudjuk, hogy portrékat és önarcképeket állított ki a Királyi Művészeti Akadémián, köztük a Meglepetés mixte [sic] és Terror valamint (egyszerűbben)a Meglepetés címűt. Valószínűleg a Nationalmuseum által most megszerzett portré e Londonban kiállított két mű közül az első egyik későbbi változata. A művész arckifejezését rémülettel vegyes eltúlzott meglepetés járja át, amint azt nagyra nyílt szeme, kitátott szája és drámaian kinyújtott jobb keze mutatja. Kétségtelen, hogy ezek az alkotások önarcképek, érzelmeket leíró címük azt mutatja, hogy a fiziognómiára, mint jelenségre önmagában kívántak fókuszálni.
Ducreux fiziognómia iránti érdeklődése reflektál korára, és általánosan a Felvilágosodás kedvenc tudományos témájára. A kifejezetten fiziogmómiai perspektíva önarcképpel való ötvözésével erre a műre úgy is tekinthetünk, mint amely a portréművészet irányainak új alapjait fektette le. Ducreux megpróbálta megragadni önmagán azokat az arckifejezéseket, melyeket általában minden nap láthatunk az embereken. Talán nem meglepő, hogy Ducreux egyik ilyen típusú önarcképe mára népszerű online mémmé vált, ez tanúsítja a művész időtlen játékosságát és kísérletező kedvét.
U.i. Itt találtok kilenc okot a mosolyra, Frans Hals-szal! :-)