Bartolomé Esteban Murillo
A tékozló fiú hazatérésének példázata Szent Lukács evangéliumában (15:11-32) szerepel. Egy gazdag apa kisebbik fia követelte részét az örökségből és utána elhagyta a családi házat. Miután sok évet elvesztegetett külföldön szégyenteljes létben, a fiatal férfi az éhhalálhoz közel megbánta bűneit és visszatért apja házába. Családja tudtán kívül a házban dolgozott szolgaként. Egy nap apja felismerte, szenvedélyesen megölelte és örvendezett visszatértén.
Murillo ezen a képen olyan keresztény értékeket hangsúlyoz, mint a megbocsátás és a bűnbánat, illetve mindenekelőtt a könyörület, melyet a nyomorgó férfinek köpenyt hozó szolgáló fejez ki. Ez az olajfestmény a történet utolsó jelenetét meséli el és öt másik olajfestménnyel együtt festette a művész egy ismeretlen mecénás számára. A sorozathoz készült négy kezdeti vázlat a madridi Prado Múzeumban van kiállítva, egy másik, festett verzió pedig a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában. A kompozíció egy Annibale Carracci által készített rajzból származik, melyet később Jacques Callot és Pietro Testa fejlesztettek tovább. Murillo kétségkívül ismerte a két művész ezen témájú rézkarcait és modellként használta fel őket munkájához.
Murillo Tékozló Fiú ciklusának egésze megtekinthető az ír Nemzeti Galériában. De ha nem tudsz elmenni a múzeumba, itt virtuálisan is meglátogathatod a kiállítást.
U.I. A Biblia sok érdekes, festményeken gyakran ábrázolt történet forrása. Olvass itt Józsefről és Potifár feleségéről, egy rabszolga és egy csábító nő drámai történetéről!