A halál angyala megöli Egyiptom lakóit

Ilja Repin, az egyik legnagyobb orosz művész így írt e festmény keletkezéséről:

„A megadott témákban hónapról-hónapra mintegy száz vázlatot mutattak be az akadémiai Vázlat kurzus vizsgáján, és természetesen a Tanács úgy gondolta, hogy a kiemelkedő alkotásokat a legmagasabb pontszámokkal, sőt érdemérmekkel jutalmazzák a záróvizsgán. A testület döntése értelmében, ezeket a vázlatokat különleges módon választották ki, és komolyabb osztályzattal ismerték el, alkotóikkal együtt. A kijelölt műveket a felügyelő irodájába vitték, ahol készítőik a Tanácsi kitüntetéssel együtt kapták vissza őket. […]

Az egyik nap a téma a következő volt: „A halál angyala megöli Egyiptom lakóit”. Ellenállástól vezérelve úgy döntöttem, hogy a maga realitásában elevenítem meg ezt a történetet. Természetesen tanulmányoztam az egyiptomi királyok fényűző hálószobáinak berendezését, ágyaikat többlépcsős emelvényre helyezték... És elképzeltem, ahogy éjszaka a halál angyala egy meztelen újjászületetthez száll, megragadja őt a torkánál fogva, térdét az áldozat gyomrába akasztja, és teljesen valósághűen megfojtja őt a kezeivel.

Barátaim sorozatosan felfigyeltek vázlataimra, ez a munkám pedig csakugyan nagy érdeklődést váltott ki, amikor meglátták, sőt sokan az hajtogatták: „Márpedig ezért meg fogod kapni; a vázlatot tán még a felügyelő irodájába is beviszik majd.”

Pontosan ez történt. A vázlatok teljes sorozatát (összesen hét darabot) levették, és az enyém is, köztük volt. El kellett mennem a felügyelő irodájába, hogy megmagyarázzam és figyelmeztetésben részesítsen. A legnagyobb büntetés az lett volna számomra, ha külföldi ösztöndíjban részesítettek volna. Még attól is féltem, hogy találkozzak a felügyelővel, ezért elhalasztottam a látogatást.

Végül elmentem hozzá. Alexander Polyakov, a felügyelő asszisztense kedvesen fogadott. „Elfelejtette”– gondoltam. Előhúztam egy előre kigondolt kérdést a vázlatommal kapcsolatban, amit a vizsgánkból merítettem.

„Nem tudta? A Tanács érdeklődött a vázlata iránt, és megengedték, hogy kitüntetés fejében folytassa. Tessék, itt van. Nos, természetesen, az egyik túl realisztikus jelenetet újra kell komponálnia. Végülis, egy szellemnek, a halál angyalának miért kellene annyira megfeszítenie az izmait, hogy megfojtsa, elegek kinyújtott kezei. De ezt magának kellene átgondolnia, úgy értelmezi, ahogy Ön szeretné, ahogy látja. Én csupán a Tanács véleményét közvetítem. A Tanács messzemenőkig jóváhagyta az egész vázlatot és annak hangnemét. „Összességében” nagyra értékelték annak idején.

Aztán befejeztem a vázlatot, és kaptam egy Kis Ezüst Emlékérmet (mindkét vázlatot megőriztem).”

A mai alkotást az Orosz Szépművészeti Akadémia Tudományos Kutató Múzeumának jóvoltából mutatjuk be. Az idézetet a Művészeti Akadémia: a kortársak emlékeiben és képeiben való mindennapi előfordulás c. műből vettük. XIX. – korai XX. század / Szerző-szerkesztő: Elena Litovchenko, Lyudmila Polyakova, Szentpétervár, 2013.

Ui. Itt olvashatsz az orosz tündérmesék varázslatos világáról.