Az Ölelés

Tudnotok kell, hogy az Egon Schiele iránt érzett szeretetem vég nélküli. Nézzétek ezt a párt, ahogy gyengéd és szenvedélyes ölelkezésben ülnek. Ki más ábrázolhatná a szeretők intim közelségét ennyire diszkrét és mégis leskelődő módon?

Ez a mű a döntő előtanulmánya az azonos című olajfestménynek. Schiele ebben a gouache-ban kijelentette választását a festményen szereplő ölelkező pár újszerű és váratlan ábrázolásáról: a lehető legszokatlanabb nézőpontból láthatjuk őket, a férfi közbeavatkozó hátával a nézőnek.

Itt a művész önmagát ábrázolta. Saját magát 1911 óta először mutatta meg meztelenül egy nagyobb vásznon. A meztelen önarcképek szüneteltetésének egyik oka a Neulengbach-ban, 1912-ben szerzett mély traumája volt, amikor is a művészt börtönbe zárták erkölcsi vádakkal. A modell a női alakhoz viszont nem Schiele felesége Edith volt; neki egy másfajta alakja volt.

Amikor Schiele lefestette az Ölelés gouache-t és rákövetkezően befejezte az olajfestmény is, már csak körülbelül egy éve maradt hátra a spanyolnátha által okozott haláláig 1918 októberében. 1915-ben besorozták az osztrák hadseregbe; ellátóegységekhez rendelték, ami távol tartotta őt a frontvonaltól, és időt találhatott a festéshez. 1917 őszén átküldték (ahogy azt remélte) a bécsi Birodalmi Hadtörténeti Múzeumhoz. Azzal, hogy még több ideje vált elérhetővé stúdiómunkához, elkezdte kései alakábrázoló sorozatát. Nagy hozzájárulása az 1918-as bécsi szecesszióhoz, amely gyakorlatilag visszatekintést jelentett a számára, karrierje nagy diadalának bizonyult. Klimt korábban, ugyanazon évben halt meg, és akkor már Schiele-t tartották utódjának mint Bécs vezető progresszív művészének. Schiele még csak 28 éves volt.

Ui. Itt olvashattok többet Schiele művészetéről az erotika és patológia határán.