1888 elején, miután majdnem két évet töltött Párizsban, Vincent van Gogh megelégelte a várost és visszavágyott vidékre. Művész barátai meséltek neki Franciaország déli részéről, "a kék árnyalatok és vidám színek földjéről", így következő úticéljául Provence-t választotta.
Jó döntésnek bizonyult: "Sose volt még részem ekkora szerencsében! A természet itt egyedülállóan gyönyörűséges. Minden s mindenütt. Az égbolt csodálatosan kék, a napnak sápadt kénes a ragyogása, lágy és elbűvölő, akárcsak a mennyei kékek és sárgák keveréke Vermeer van Delft festményein."
Rövidesen azután, hogy Arles-ba ért, Van Gogh több változatot is festett a várostól délre fekvő felvonóhídról: négy festményt, két rajzot, egy vízfestményt és egy vázlatot. A festmény elrendezése dinamikus. A csatorna átlósan folyik keresztül az egész képen. Így a szemet a hídra és az azon átkelő, lefedett szekérre vezeti.
A mai alkotást az otterlói Kröller-Müller Múzeumnak köszönhetjük. : )
Ui. Ha még nem volt elég van Gogh-ból, nézd meg a van Gogh Notebook-unkat. Valamint a DailyArt Magazine-ban a Tájképek hete van; nézd meg a heti hírlevelet és gyönyörködj az amerikai vadnyugat legszebb tájképeiben itt. <3