Chatham Hotel séfje

William Orpen 1921-es párizsi portréja Eugene Grossrieterről ("Chester"), aki segédszakács volt a Chatham Hotelben hírnevet és vagyont hozott számára. A művészt Velázquez és Manet inspirálta, de ő magasabb szintre emelte a dolgozó férfit azáltal, hogy egy nemes fölényességével és tekintélyével ábrázolta. A Királyi Művészeti Akadémia szerint a festmény "egy kiváló eredménye egy monumentális arcképnek." És igen nehéz nem egyetérteni ezzel a véleménnyel! Az élesen körvonalazott fehér ráncok a séf egyenruháján, az üveg és hússzeletek csendélete mind ragyogó technikával vannak megfestve a sötét háttér előtt.

Grossrieter becenevéhez vicces történet kapcsolódik . A kollégái nevezték el a Chester sajt után, ugyanis nem szerette a sajtot (hogy lehet nem szeretni a sajtot!?). Mint gyakori látogató a Chatham Hotelben, Orpent megcsapta Chester arcában és alakjában rejlő művészi lehetőség. A séf a sötét háttér előtt helyezkedik el és kiemelkedik az eredeti dupla gombos fehér kabátjában, fején hetykén egyensúlyozó rakott szakácssapkával. Az arc, a szakáll és az csendélet részek hihetetlen részleteket fednek fel, mint például a tükröződések az üvegen és a poháron. A várakozással ellentétben, miszerint az üvegben vörösbor van a főzéshez, ez egy üveg stout (egy fajtája a barna sörnek) amit Chester ivott, hogy megőrizze hidegvérét a konyhában.

Utóirat: Itt van még több szakács és főzés képeken, és itt található valami különleges - SAJT a művészetben!!! <3