Vincent van Gogh
A Rózsákat nem sokkal azelőtt festette Van Gogh, hogy kiengedték a Saint-Rémy elmegyógyintézetből. Kezdett megbékélni a betegségével – és önmagával. Ebben a gyógyulási folyamatban a festés fontos szerepet játszott. Felépülésének utolsó három hetében azt írta testvérének, Theonak, hogy „tomboló mámorban dolgozom. Jókora virágcsokrok, ibolyszín íriszek, nagy csokor rózsák....”
Ez a kép egyike a két rózsa-festménynek, amelyeket Van Gogh akkoriban készített. A teljes pompájában virágzó dús virágcsokor egyike legnagyobb és legszebb csendéleteinek. Bár Van Gogh néha meghatározott jelentést tulajdonított egyes virágoknak, a rózsákhoz nem társított ilyet. Azonban az nyilvánvaló, hogy minden virágzó növényben a születést és az élet megújulásának ünnepét látta. Ezt az érzést erősíti itt a háttér friss tavaszi zöldje. Az átlós vonásokkal felvitt, hullámzó festéksávok megelevenítik a vásznat és újrajátszák a virágok és levelek hullámos formáit. Eredetileg a rózsák rózsaszínűek voltak, és a zölddel a komplementer színek kontrasztját teremtették meg – de a festék kifakult. A komplementerek ilyen párosítása lenyűgözte Van Gogh-ot. A festék nagyon vastag, olyannyira, hogy mintkét rózsa-festményt hátrahagyta Van Gogh, mikor 1890. május 16-án elhagyta Saint-Rémy-t. Theonak elmagyarázta, hogy „ezeknek a vásznaknak a száradása egy teljes hónapot vesz igénybe, de az egyik itteni gondozó vállalta, hogy távozásom után elküldi őket.” Június 24-én érkeztek meg Auvers-be.
Ha ti is annyira szeretitek van Gogh-ot, mint mi, nézzétek meg a DailyArt Prints-et, ahol van Gogh remekműveinek képzőművészeti nyomatait találjátok. Nézzétek meg őket itt. :)
Ui. Mit gondoltok, Van Gogh művészet iránti szenvedélye ölte meg őt, vagy inkább az mentette meg az életét? Íme egy alternatív megközelítés a mentális egészségével kapcsolatban.