A törzs és a rokonság (teliholdkor)

A mai műalkotást a berni Paul Klee Centrum jóvoltából mutatjuk be—egyike álmaim múzeumának! :)

Paul Klee legalább két előkészítő alkotást festett ehhez a jutára készült akvarellhez. Egy ceruzarajz és egy papírra készült akvarell pontosan ugyanezt a motívumot ábrázolja, csak fordítva. Klee valószínűleg másolási technikával, például előrerajzolással vitte át a motívumot az új alapanyagra — a jutára.

Négy különös lény hever a telihold korongja alatt. A közvetlenül a hold alatti, kicsit nagyobb alak hátat fordít nekünk. A művészettörténet fekvő női aktjaira emlékeztet—mint például 1814-ből a Jean-Auguste-Dominique Ingres Grande Odalisque című alkotására. A másik három alak alatta helyezkedik el, kettő közülük szorosan egymás mellett. Mellettük egy másik egyenes alak található, mely úgy néz ki, mint egy üvöltő kutya. A három kisebb figura különösen aranyos, kiskutyákra vagy cicákra emlékeztet.

A címből kiderül, hogy itt egy törzs látható a ‘családjával’. És valóban, mind a négy figura karok és lábak nélküli test. Fejből, felsőtestből és hátsó részből állnak.

A torzó szó használata arra utal, hogy Klee nem egészen tartotta teljesnek ezeket a lényeket. Talán még mindig nőnek vagy fejlődnek. Klee választása, hogy a formák tumorszerűek legyenek szintén ezt sugallja. Ez a gördülékeny, organikus vonalhasználat utolsó alkotói éveiben számos művében megjelenik. Az ívelt formák olyan dolgokra emlékeztetnek, amelyek duzzadnak és növekednek. Hasonló a formanyelve a modernista szobroknak, mint Jean Arp és Henry Moore művei. Arp esetében a természet megfigyeléséből közvetlenül kirajzolódik egy organikus absztrakt nyelvezet. Klee-hez hasonlóan Henry Moore is rendelkezett természeti tárgyak gyűjteményével, beleértve kagylókat, csontokat és viharvert fadarabokat, köveket, melyek ihletet adtak absztrakt képződményeikhez. 

Ui. Ahhoz, hogy naprakészek legyetek a DailyArt Magazinnal, ne felejtsetek el követni minket az Instagramon!