Az emmauszi vacsora

Mai festményünk témáját Caravaggio az Újtestamentumból választotta: a kereszthalál utáni harmadik napon Jézus két tanítványa az Emmausz felé vezető úton találkozott a feltámadt Krisztussal. Ekkor még nem ismerték meg, ám aznap este a vacsoránál a vendég "vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük." (Lukács 24: 30-31).

Amikor a mű készült, Caravaggio hírnevének csúcsán volt. Jellemző stílusára, hogy a tanítványokat hétköznapi munkásemberként ábrázolta, szakállas, ráncos arccal és elhasznált ruhákban, éles kontrasztba helyezve őket a fiatal, szakáll nélküli Jézussal, aki mintha egy egész másik világból érkezett volna közéjük. A művész elképesztő bravúrral adja át a történet drámai csúcspontját: a pillanatot, amikor a tanítványok ráébrednek, hogy a férfi, aki egész addig a társaságukban volt, nem más, mint a feltámadt Jézus Krisztus. Mozdulataik tükrözik döbbenetüket a hihetetlen történés fényében: egyikük felugrik székéből, míg a másik széttárja karjait elképedésében. Az erős megvilágítás még jobban kiemeli a jelenet drámai erejét.

Ui.: Caravaggio neve biztosan ismerősen cseng számodra, de azt tudod, hogyan halt meg? Igazából biztosan senki nem tudja, ugyanis rejtélyes körülményekből akad bőven...