VI. Eduárd, mint gyermek

Ritkán mutatunk be királyi portrékat, ám ezúttal nem tudtam ellenállni. A reneszánsz művészetben a gyermekeket általában felnőtt ruhákban ábrázolták. Ezért amikor először látod őket, egyből azt gondolhatod, hogy itt valami nem stimmel. Miután 1526-ban a reformáció társadalmi és politikai felfordulást hozott Németországban, ami kedvezőtlen légkört teremtett a művészek számára is, Holbein Angliába költözött. Először Sir Thomas Moore, a korona magas rangú szolgáinak köre számára festett, majd magának a királynak, VIII. Henriknek lett a festője. Udvari festőként Holbein portrékat, ünnepi díszleteket és egyéb, a király és a Tudor-dinasztia felmagasztalására szánt dekorációkat készített, valamint ékszer- és fémműveket tervezett. Portréin Holbein erőteljes fizikai jelenléttel ruházta fel az ábrázoltakat, amelyet egyre inkább az udvari környezethez illő pszichológiai visszafogottság és a felszín eleganciája tartott kordában. VIII. Henrik egyetlen törvényes fiának és hőn áhított férfi örökösének ez a portréja jól példázza ezeket a tulajdonságokat. Eduárd 1537. október 12-én született Henrik harmadik feleségének, Jane Seymournak a gyermekeként, és úgy tűnik, hogy ez a portré az, amelyet 1539 újévén adtak át a királynak. A portré formája és a Richard Morrison költő által szerzett hosszú latin verssor hízeleg a királyi apának, és hangsúlyozza a sikeres utódlást. Holbein a kis herceget felegyenesedve és magabiztosan ábrázolta, egyik kezében jogart tartva, a másik kezét pedig áldó gesztusra nyitva. A parapet előtti frontális póz a királyi családok vagy szent alakok képei számára fenntartott típus.