Nő gitárral

María Blanchard spanyol festőt leginkább arról ismerik, hogy segített kialakítani a kubizmus egy különleges irányzatát. 1916-ban hosszú távra Párizsba költözött, de egy teljesen más várossal szembesült, mint amelyre korábbi utazásából emlékezett. Az első világháború az élet minden területét felforgatta, a művészetekben pedig a klasszicizmushoz, a rendhez és a hagyományokhoz való visszatérés kezdődött. Ez a kubista mozgalmat sem kerülte el: a művészek elvetették a kísérletezést, amely az irányzat kezdetét meghatározta, és céljuk a formai tisztaság és érthetőség elérése lett. Párizsban Blanchard – Jacques Lipchitz és André Lhote közvetítésével – találkozott ennek az újfajta, ún. szintetikus kubizmusnak a vezéralakjaival, többek között Juan Grisszel és Jean Metzingerrel.

A festmény akkoriban készült, amikor Blanchard és Gris szoros együttműködésben, barátságban álltak, és mindketten a klasszikus francia téma, az emberi személyiség mint hangszer újraértelmezését tűzték ki célul. Blanchard az alakot úgy állította össze, hogy két dimenziós, színes geometrikus formákat helyezett egymásra, látszólag bármiféle összefüggés nélkül. A végső szintézis meglehetősen szélsőséges, amelyben nincsen térbeli mélység, nincs perspektíva, és csak néhány részlet, mint a gitár húrjai, egy szem és három ujj segítenek felismerni az ábrázolt alakot.

Kedves Olvasónk! Támogatásodat kérjük ahhoz, hogy kifejleszthessük a DailyArt alkalmazás új verzióját; enélkül ugyanis nem fogjuk tudni sokáig tovább használni a jelenlegi verziót. Minden fillér számít! Ezen a linken tudhatsz meg többet a projektről.

Ui.: Tudtad, hogy a kubizmus számos irányban fejlődött? Ezen a linken megtudhatod, hogyan alakult a mozgalom a XX. század során!