Tél

Finom.

Ezzel a szóval tudnánk legjobban jellemezni a télnek ezt a megfogalmazását, amely a litván festő-zeneszerző M. K. Čiurlionis érett Tél-ciklusának darabja, 1907-ben készült, és már az absztrakció felé hajlik.

A ciklus nem egy narratívát követ, hanem magát a telet járja körül színekkel, hangulatokkal és formákkal, amelyek ezáltal az évszak általános metaforáivá válnak. Itt van például mai festményünk. Míg az egyik fa tetején egy fényesen világító csillagot látunk, a másik már kialudt (vagy talán még nem is gyulladt fel). Ebben a néhány vonalban és színben M. K. Čiurlionis egyszerre fejezi ki a tél nyugalmát és a hirtelen változást, amely bármikor felléphet. Biztosan Te is ismered, kedves Olvasónk, az érzést, amikor ropog a hó, és a lélegzetünk ködfoltként látszik a tiszta, hideg és friss légben. És csak egy szélroham választja el a békéset és kellemeset a fájdalmastól és farkasordítótól.

Az értelmezésbeli plasztikusságát tekintve a Tél-ciklus M. K. Čiurlionis legmesteribb műve, és akár azt is lehetne mondani, hogy az európai absztrakt művészet egyik korai előfutára. Ezen az új oldalon, amelyen minden információt megtalálsz a művészről, megnézheted az egész ciklust.

Bár a januárnak lassan vége, ha még nem szereztél be határidőnaplót, akkor ajánljuk figyelmedbe a bécsi szecesszió ihlette, dátumok nélküli DailyArt határidőnaplónkat!

Ui.: M. K. Čiurlionis művészete teljesen egyedi, tele szimbólumokkal, fantasztikus lényekkel és tájakkal. Gyere velünk a művész alkotta mesevilágba! Ha pedig még többet olvasnál róla, lent további cikkeket is találsz. :)