Vincent van Gogh egy egész éven keresztül, 1889. május 9-től 1890. május 16-ig minden napját ugyanúgy kezdte. Reggel kinézett szobájának ablakán, és a mai képünkön is látható táj tárult a szemei elé: egy alacsony kőfallal körbevett búzamező, néhány nyárfa, és egy öreg parasztház... és persze az egész tájat beragyogó kora reggeli napsütés. Az ablak keletre nézett, és a felkelő nap látványa mindennap lelkesedéssel és ihlettel töltötte meg a festőt. Ezt a képet például 1889. augusztus vége felé kezdte el festeni, és szeptember 2-ra már be is fejezte! Ez óriási dolog volt számára, ugyanis már másfél hónapja, július közepe óta nem tudott alkotni, a saint-rémyi Saint-Paul de Mausole elmegyógyintézet (ahol ekkoriban tartózkodott) személyzete ugyanis kizárta a stúdiójából, amíg vissza nem nyeri egészségét és nyugodtabb lelkiállapotba nem kerül.
Van Gogh az öccsének, Theónak szeptember másodika körül írt levelében meg is említette ezt a festményt: "Tegnap újra elkezdtem kicsit dolgozni – van ez a dolog, amit az ablakomból látok – egy mezőnyi sárga tarló, amit épp felszántanak; a már felszántott föld lilája, amely olyan szép ellentétet alkot a sárga szálakkal; és a hegyek a háttérben. A munka minden másnál jobban eltereli a figyelmemt, és ha újra teljes erőmmel bele tudnám vetni magam, talán az lenne a legjobb gyógymód." (Levelek, no. 798)
Nagyon kellemes szerdát kívánunk!
Ui.: A DailyArt Áruházban sok-sok Van Gogh-os termékünk van, vess rájuk egy pillantást!
Uui.: "Csak mikor festek, érzem igazán, hogy élek." Ismerd meg, hogyan mentette meg a művészet Van Gogh életét.