Valdemar Schønheyder Møller
Valdemar Schønheyder Møller dán festőt leginkább ragyogó, napfényben úszó festményeiről ismerjük.
Művészeti tanulmányait 1884-ben kezdte a Dán Királyi Szépművészeti Akadémián, de hamar átigazolt a Kunstnernes Frie Studieskolerbe, ahol a kor neves festője, P.S. Krøyer alatt tanulhatott. Ebben az időben ismerkedett meg Vilhelm Hammershøi-jel (1864–1916), akivel szoros barátságot kötött. Møller az egyik első dán művész volt, aki a fényképészettel mint kreatív eszközzel kísérletezett, és ekkor készített fényképei Hammershøi számos korai művéhez szolgáltak alapul.
Az 1890-es évek elején Skagenbe költözött, ahol az ún. skageni festők csoportjához közeledett. Ebben a pezsgő művészi közegben kezdte el behatóbban tanulmányozni a fényt és annak számtalan vizuális hatását.
1894-ben Párizsba utazott, hogy ott csatlakozzon műgyűjtő bátyjához, Tygéhez, végül Fontainebleau-ben telepedett le 1896-ban. Itt folytatta a napfény hatásainak tanulmányozását, amely során egy több mint 30 festményből álló sorozatot készített a nap közvetlen sugarairól – amelyeket gyakran napkeltekor, vagy a fák lomjain átszűrődve ábrázolt. Hogy a lehető legautentikusabb módon tudja visszaadni a napsugarakat, időnként direkt belenézett egy rövid időre a napba, majd megfestette az utóhatásokat (alakzatokat, színeket), amelyeket az a retinájában keltett. Ebből a különleges megszállottságból, amellyel a napfényt üldözte, származott beceneve: "a nap festője".
Festészetét újító szellem jellemezte, és életműve jelentős hatást gyakorolt a XIX. század végi szimbolizmus iskolájára, amelynek követőinél a külső világ elemei mindig a tudat belső állapotát tükrözték. Mentális betegséggel küzdő művészként ezt a témát Møller is magához közelinek érezte.
Ui.: Az észak-európai országok gyakran egészen érdekes művészeket adtak a kánonnak, és köztük számos nőt is találunk. Ezen a linken 10 kiváló észak-európai női művészt ismerhetsz meg!