Egon Schiele
Első alkalommal húsz évvel ezelőtt találkoztam Schiele művészetével. Azóta ő lett az egyik kedvenc festőm; már valószínűleg több száz művét láttam, és még most, húsz év után is tud újat mutatni, méghozzá olyat, amitől a lélegzetem is eláll! Mai rajzunk is egy ilyen alkotás. Bár 116 évvel ezelőtt készült, mindmáig elképesztően merésznek és modernnek hat. Schiele a készítésekor alig 19 éves volt, és a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, rajza azonban érettséget sugároz.
Egy férfi és egy nő szoros, intim ölelését látjuk, amely egyszerre gyengéd és feszült. Az alakok érzelmileg összefonódnak, mégis mintha mindkettőjüket a magány érzése lebegné körül. Arcaik stilizáltak, arckifejezésük rejtélyes, és testüket ideges, kereső vonalak formálják meg. Nincs nyoma szépítésnek, a test sebezhetősége és az emberi kapcsolatok instabilitása fedetlenül áll előttünk. A mozdulat, amellyel a férfi (akit gyakran Schiele önarcképének tekintenek) átöleli a nőt, egyszersmind óvó, de birtokló, sőt talán kétségbeesett is.
Bár mentora, Gustav Klimt és a bécsi szecesszió dekoratív jellegének hatása érezhető, A párt nem lehet a bécsi szecesszióhoz sorolni. A gazdag felszíni minták és a díszítő színek helyett a tér és a formák személyesebb, kifejezőbb használata jellemzi. A háttér nagyrészt üres, a figyelem kizárólag az alakok közti érzelmi töltetre összpontosul.
Zseniális!
Ui.: Ha Neked is megtetszett Schiele nyers érzelmi intenzitása és az intimitás, amellyel az emberi alakokat ábrázolta, ne hagyd ki "Aktok" témájú, 50 képeslapból álló szettünket: válogatott gyűjteményünk az emberi test szépségét és sebezhetőségét ünnepli a művészetek tükrében.
Uui.: Schiele a XIX.-XX. század fordulójának egyik leghíresebb és legellentmondásosabb művésze volt. Ezen a linken bepillantást nyerhetsz botrányokkal teli karrierjébe.