Mai képünk elkészültekor Van Gogh már egy ideje komolyan foglalkozott az éjjeli égbolt ábrázolásával. Az általa kedvelt írók hatására – mint Walt Whitman, aki a csillagokat „az örökkévalóság megtestesüléseként" írta le, vagy Thomas Carlyle, aki pedig „az univerzum rejtélyének nyitott titkait" látta bennük – megszületett benne az igény, hogy saját műveit is személyes, legbelső érzeseivel töltse meg.
Mai képünkön a hold éppen felkel az Alpilles (a "kis Alpok") csúcsai fölött, fényével beragyogva az előtérben lévő búzakévéket. Van Gogh fáradságot nem kímélve dolgozott a festményen, és az éjjeli fények hangulatát kiemelendő az utolsó fázisban világoslila vonások sűrű hálójával vonta be a felületet. Az ehhez használt pigment azonban idővel elvesztette intenzitását, így ma pont az eredeti szándékkal ellentétes hatást vált ki, csökkentve a mű éjszakai érzetét.
Bár Van Gogh mindig is a plein air festési mód (a közvetlenül a természetből való festés) híve volt, ezt a művét legnagyobb részt műtermében készítette. Rövid ideig tartó kollaborációjuk során Gauguin arra biztatta őt, hogy jobban támaszkodjon az emlékezetére és a képzeletére. Van Gogh azonban elégedetlen lett a végeredménnyel: úgy érezte, hogy a mű mesterkélt lett, a stílus eltúlzott, és hiányolta az "őszintén átérzett" vonásokat.
Figyelj oda este, ne hagyd ki a mai teliholdat!
Ui.: Legújabb, "Tájképek" témájú képeslapszettünkben még több ehhez hasonló remekművet találhatsz! :)
Uui.: Ezen a linken pedig tíz festményén keresztül mutatjuk be a legendás Van Gogh-ot. A legismertebb remekművekből és kevésbé ismert kincsekből is szemezgettünk.