Itō Jakuchū
A ragyogó telihold az egyetlen tanúja annak, ahogy az ősöreg szilvafa göcsörtös ágai hirtelen hófehér virágtakarót öltenek az éjszaka csendjében. Itó Dzsakucsút (伊藤 若冲, Itō Jakuchū), a festmény alkotóját kora „három különc festője" egyikének tartották Szoga Sóhaku (曾我 蕭白, Soga Shōhaku) és Nagaszava Roszecu (長沢芦雪, Nagasawa Rosetsu) mellett. Műveiben, amelyeket a természet áradó ábrázolása jellemez, Dzsakucsú képes volt két látszólag ellentétes aspektust ötvözni: témáinak aprólékos megfigyelésen alapuló, élethű visszaadását és a pazar színekben játszó, dekoratív absztrakciót.
A festő, aki egy nagykereskedő legidősebb fiaként született Kiotóban, eleinte a megörökölt családi vállalkozást igazgatta, több mint tizenöt évet töltve a kereskedelemben, mielőtt végül negyven éves korában elhatározta, ezentúl teljes idejét a festészetnek szenteli. Mai, 1755-ös képünk egyike legkorábbi olyan festményeinek, amelyen szerepel aláírás és dátum.
Ui.: A hanami (花見) egy japán hagyomány, amely keretében a családok kimennek a természetbe, hogy gyönyörködjenek a virágok, különösen a híres japán cseresznyefa, a szakura (桜) virágainak szépségében.