A tiszta, élénk színekkel festett, ragyogó Betakarítás című festmény a belga festőnő, Anna Boch egyik legfontosabb műve. Egy napfényes üvegház előtt - amelyet szalmával borítottak, hogy tompítsák az üvegre eső fény erősségét - egy szalmakalapos, nagyon fiatal kislány virágokat, gyümölcsöket vagy bogyókat szed. A lány egy kelbimbóval és káposztával beültetett veteményeskert mögött látható, amelyet bársonyvirágok védenek, amit a zöld lombozat között apró piros foltok jelölnek.
Az impresszionisták hagyományait követve Boch megkérdőjelezi a figura és a háttér közötti hagyományos elválasztást, és újragondolja a kompozíción belül a mélység felépítését. Ugyanakkor a festmény a komplementer színek használatával és a figura szilárd szerkezetével a neoimpresszionista eszméket is tükrözi. Boch azonban nagyobb szabadságot enged meg magának az ecsetkezelésben, elsősorban őszinte érzelmi reakciót kívánva közvetíteni.
Ez a festmény fordulópontot jelent Boch pályafutásában, mivel elmozdult korábbi, sötétebb kompozícióitól a vidéki élet és a tájképek felé. A művet először 1891-ben Brüsszelben mutatták be az avantgárd Les XX csoport kiállításán, majd ugyanabban az évben a Salon des Indépendants-on. A sajtó, "hangszínben nagyon gazdagnak" és "nők számára ritka méretben kivitelezettnek" írta le. Ez a megjegyzés jól tükrözi azt a szexizmust, amellyel Bochnak szembe kellett néznie, hasonlóan kortársaihoz, Berthe Morisot-hoz, Mary Cassatt-hoz, Jenny Montigny-hez és Anna de Weert-hez, akiknek művészeti és témaválasztásuk azonosan alakult.
Ez a természet és a mindennapi szépség iránti érzékenység tükröződik az "50 női művész" című képeslapszettünkben is, amely olyan női alkotók műveit mutatja be, akik új értelmet adtak annak, ahogyan a művészetben a virágokat, a kerteket és a vidéki életet látjuk.
Ui.: Fedezd fel Anna Boch ragyogó művészetét!