Eva Auld Watson amerikai festő, metszetkészítő, muralista, illusztrátor és könyvkötő gyakran dolgozott inkább linóleummal a kortársai körében népszerűbb fametszetek helyett: Armstrong márkájú linóleumlapokat ragasztott a merev táblákhoz, ezáltal lapítottabb és egységesebb színeket tudott elérni, mint amiket a fametszetek médiuma engedett. Mai képünkre ránézésre azt mondhatnánk, hogy egy tucatnyi, egyedileg kifaragott táblát használhatott fel a tizenkét különálló színhez; ám valójában csak négyre volt szüksége! Watson trükkje abban állt, hogy az egyes táblákat színkeverő palettaként használta, közvetlenül azok felületén elegyítette a színeket és alakította ki a gradációkat. Ezután a még nedves papírra nyomta rá a blokkokat, amely során a felpuhult rostok tovább keverték a rájuk áttevődő színeket. Az eredmény pedig magáért beszél!
Ui.: Eva Auld Watson színpompás linóleummetszeteit részben a japán fametszetkészítési hagyományok ihlették. Vesd össze megközelítését Utagava Hirosige 1857-es művével, melynek címe: Minova, Kanaszugi, Mikavasima, és fedezd fel, hogyan varázsolt két művész a világ két átellenes pontján csodálatos tájképeket a faragott fatáblákból!
Uui.: A madarak már a kezdetek óta igen hálás alanyai voltak a művészeteknek: megjelentek festményeken, metszeteken, fémmunkákon, kerámiákon, sőt egész szobák falait is díszítették! Ezen a linken olvashatsz is egy rövid áttekintést szerepükről!
Eva Auld Watson