Őszi táj

Ahogy a nyugati festészet a Meidzsi-korszaktól kezdve egyre szélesebb körben terjedt Japánban, a japán stílusú festőkre nagy hatással volt a perspektíva alkalmazása, valamint a fény és árnyék ábrázolása, amelyek révén háromdimenziós térérzetet teremtettek.

1898-ban, egy évvel a mű kiállítását megelőzően, Hisida Sunszo Jokojama Taikannal és másokkal együtt Okakra Tensin vezetésével megalapította a Japán Művészeti Intézetet (Nihon Bidzsutszuin). Tensin "Lehet-e lefesteni a levegőt?" kérdésére válaszul Sunszó és Taikan kísérleteztek a légkör és a fény ábrázolásának módjaival. Ennek eredményeként kialakult a japán festészetben egy új technika, amely később mórótai ("homályos" vagy "ködös stílus") néven vált ismertté.

Ez a nagyméretű mű a mórótai korai szakaszából származik, amely technikát a határozott kontúrok elkerülése jellemez. Sunszó az egész kompozíciót lágy, elmosódott hatásokkal festette meg, ügyesen közvetítve a nedvesség érzetét egy csendes, titokzatos légkörben. A kompozíció iránti finom figyelme az őszi levelek színeinek finom árnyalataiban és a két majom sziklákon való elhelyezésében is megmutatkozik.

Ui.: Ha szereted a japán művészet hangulatos szépségét, nézd meg a "Japán művészet" - 50 darabos képeslapszettünket! A japán művészettörténetből válogatott 50 gyönyörű művet tartalmazó készlet tökéletes módja annak, hogy behozz a mindennapjaidba egy kis darabot Japán művészeti örökségéből. :)

Uui.: A művészettörténetben számos lenyűgöző őszi ábrázolás található. Mennyire ismered őket? Töltsd ki az őszi művészeti kvízünket, és derítsd ki!