Az öreg Junier kocsija

Père Junier (Junier apó) zöldségeket árult, amelyeket minden reggel Bagneux vagy Verrière-le-Buisson piacának kertészeitől szerzett be. Már hosszú ideje Henri Rousseau barátja volt; régebben felesége főzött a festőre. Mivel Rousseau tartozott neki egy kisebb összeggel, Monsieur Junier pedig éppen akkor vett egy lovat, amire nagyon büszke volt, megegyeztek, hogy a festő készít róla egy képet fizetség gyanánt.

A festő egy fénykép alapján dolgozott. Eszközölt azonban néhány jelentős változtatást a forrásához képest, ami betekintést nyújthat alkotói folyamatába. Egyrészt eltávolított egy fát a sugárútról, másrészt – és ez az észrevehetőbb változtatás – megváltoztatta a három kutya elhelyezkedését és méreteit, ezáltal formális, kompozíciós szerephez juttatva őket. A nagy fekete kutya mélységet kölcsönöz a lovaskocsinak. Ismert történet, hogy amikor a német szociológus, Max Weber megjegyezte Rousseau-nak, hogy a kutya aránytalanul nagy a kép többi eleméhez képest, a festő annyit felelt: a kép megkívánta, hogy ekkora legyen. A picike kutyus viszont, amely a kocsi előtt sétál, a ló monumentalitását hivatott kiemelni. A kanca érdekes módon a patái hegyén áll, ezt még az útra vetett árnyéka is megerősíti. Emiatt a táncos kedvű ló olyan, mintha a levegőben lebegne. Rousseau előszeretettel alkalmazta ezt a paradoxont, amellyel bizonyos alakjait kecses súlytalansággal ruházhatta fel a képi térben.

Mai képünket a heti bontású asztali naptárunkban is megtalálhatod, amelyet mostanra már lehet, hogy ismersz is. :)

Ui.: Ugye, milyen lenyűgöző ez a festmény? Ezen a linken még tíz hasonlóan különleges alkotást találhatsz Henri Rousseau-tól!