Tájkép házzal és szántóvetővel

Ez a tájkép szokatlanul magas, majdhogynem madártávlatú nézőpontjával tűnik ki. Egy ilyen perspektíva azt is jelentheti, hogy az alkotó a világot a japán módra próbálja szemlélni, ami természetes egy olyan művész esetében, aki rajong japánért, azonban itt nem beszélhetünk komoly japán befolyásról: Van Gogh ötlete egyéni volt, külső hatás nélül alakult ki. A festményre jellemző dinamizmus távol-keleti tájképektől szokatlan, a festmény hatalmas belső energiával bír. A mezők és a szántóföldek határai által képzett egymást keresztező átlók, a tetők kontúrjai, a ciprusok sorai - ezekhez hasonló egyenes vonalak- feszítik a kompozíciót, de nem annyira, hogy megzavarják a festény egészének egységét. A festmény tulajdonképpen egy tanulmány a természetről. A festmény színei és a szereplők tevékenységei arra utalnak, hogy Van Gogh ősszel festette, amikor  nemcsak a kórház falain belül, hanem azokon kívül is alkothatott.