Il Sodoma
Szent Sebestyén a korai keresztény egyház egyik szentje, Kr. u. 288 körül halt mártírhalált, Diocletianus római császár keresztényüldözései idején. A művészetekben gyakran ábrázolják őt egy oszlophoz vagy fához kötözve, testében nyílvesszőkkel. A legenda szerint ennek ellenére életben maradt, és Római Iréne (Szent Castulus özvegye) ápolta őt, míg fel nem épült. Később személyesen vádolta meg Diocletianust a keresztényekkel szembeni kegyetlenkedései miatt, ezért végül halálra verték.
A katonák és a pestises betegek védelmezőjeként (ami a 13. századi legendagyűjteményen, az Arany Legendán alapul) Szent Sebestyén fontos helyet foglalt el a középkori emberek tudatában, és a fekete halál utáni, késő gót és reneszánsz művészet egyik leggyakrabban ábrázolt szentjévé vált. Kedvelt témává tette őt az is, hogy félmeztelenül, kicsavarodott pózban lehetett őt megjeleníteni. A Kártyák Mestere néven ismert 15. századi délnémet rézmetsző egyik legnagyobb metszete azt a jelenetet illusztrálja, amikor nyilakat lőnek rá; abban a korban Krisztuson kívül nemigen ábrázoltak férfiakat ruhátlanul. Szent Sebestyén népszerű volt a keresztyén hívők körében is, számtalan nyomaton és festményen feltűnik alakja. Az általa megihletett művészek sora hosszú: Botticelli, Perugino, Tiziano, Pollaiuolo, Giovanni Bellini, Guido Reni (hétszer is vászonra vetette őt), Andrea Mantegna, Hans Memling, Gerrit van Honthorst, Luca Signorelli, El Greo, Honoré Daumier, John Singer Sargent, Louise Bourgeois és a szobrász Gianlorenzo Bernini.