A Buddha

Redon munkájában saját lelkét és érzéseit tárja fel. „A látható logikáját a láthatatlan szolgálatába" akarta állítani; így a mű – bár groteszk kettősségek jellemzik – az alkotó belső világának képi ábrázolása. Redon a munkái hátterében álló erőkről és inspirációs forrásairól naplójában számol be (A Soi-même - Magamnak). Az alkotási folyamatról ő maga így ír: „Gyakorlásképpen (és megélhetés céljából) gyakran festek le tárgyakat a legapróbb vizuális részletességgel; de a nap végén ilyenkor mindig szomorúságot és kínzó szomjúságot érzek. A következő napon hagyom, hogy a másik forrás – a képzelet – átitassa a formákat; és ekkor végre megnyugszom." Redon élénken érdeklődött a hindu és buddhista vallás és kultúra iránt. Buddha alakja számtalan művén felbukkan. Emellett a japonizmus hatása is érződik munkáin, pl. a Buddha halála (1899 k.), a Buddha (1906), a Jákob és az angyal (1905), vagy a Váza japán harcossal (1905) című festményeken.