Rue Halévy, kilátás a hatodik emeletről

Gustave Caillebotte számos párizsi jelenetében az ablakra, mint lélektani határra összpontosított: a polgári belső védett, privát zónája és az utca névtelen világa közötti vizuális határvonalra. A néző elhelyezkedése az erkélyen a városi panorámát teszi a festmény egyetlen tárgyává. A szokatlanul magas szemszög vizuálisan a mélységbe húz, melyet tovább fokoz a bal oldali meredek szögben álló ablakkeret – az egyetlen elem, mely a mögötte lévő belső térhez kapcsolódik. A kompozíció közepét az Opéra Garnier irányába függőlegesen fölfele húzódó Rue Halévy uralja. A vastag ecsetvonásokkal, lapos, világos színű formaként megjelenített utcát csak a gyalogosok és a kocsik elmosódott alakjai szakítják meg. A kép perspektívája és homályossága egyaránt Claude Monet Boulevard des Capucines című festményére emlékeztet (megtaláljátok az archívumunkban), melyet Caillebotte minden bizonnyal ismert és valószínűleg már látott is 1874-ben, az első impresszionista kiállításon. Két évvel később Caillebotte beköltözött egy lakásba a jobb oldali épülettömbben.

Gustave Caillebotte csodálatos festő volt, és az egyik legkevésbé ismert az impresszionisták közül. Ha szeretnétek többet megtudni róla, nézzétek meg a tanfolyamunkat: Mega-Impressionism Course.  :) 

Ui. Ide kattintva újabb meghitt pillantást vethettek Caillebotte komor párizsi háztetőire. Vigyázat, hűvös lehet!  :)