William Blake
A Jelenések könyve, az Újszövetség utolsó könyve, egy sor figyelmeztetést fogalmaz meg a keresztények számára, hogy őrizzék meg hitüket, majd egy sor allegorikus epizódot mesél el, amelyek a szellemi eltévelyedés következményeit mutatják be. Blake "A nagy vörös sárkány és a napfénybe öltözött nő" című műve olyan részeket illusztrál, amelyek egy "hatalmas vörös sárkányt írnak le, hét fejjel, tíz szarvval és hét koronával a fején", aki leereszkedik "egy napfénybe öltözött nőre, akinek a lába alatt a hold van, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona". A sárkány a Sátánt jelképezi. Küldetése, hogy bosszút álljon az asszonyon, aki Isten követőjét szülte, aki terjeszteni fogja a keresztény hitet.
A napfény fürdeti a nő alakját, és megakad a hold félhold alakú szeletében, amelyen a nő pihen. Sötétség és árnyék tölti meg az eget fölötte, mint egy viharfelhő, miközben a sárkány szárnyai nagy szelet kavarnak, és a nő haját lángszerűen felfelé söprik. Lent a sárkány által megidézett, a nőt elnyelni szándékozó, növekvő özönvíz elárasztja a szerencsétlen lelkek alakjait. Miközben az ördög lebeg, hogy tanúja legyen a nő pusztulásának, Isten szárnyakat ad neki, amelyek biztonságba viszik. A sárkány kinyújtott karjainak és a nő egymás felé ívelő, tükörképszerű, erőteljes képe azonban azt sugallja, hogy a jó és a rossz kettősséget alkot, mint a hold sötét és világos oldala, és nem teljesen független erőket.
A föld megnyílik, hogy elnyelje a vizet, így a pórul járt sárkány elrepül, hogy háborút indítson az asszony utódai, Isten követői ellen. Blake számára a szellemi erő - a nő által képviselt tisztaság és jóság - az, ami mindig győzedelmeskedik, bármilyen szörnyűek legyenek is a körülmények.