Körhinta

Ez az alkotás az első világháború tetőpontján készült, ez a témája. Férfiak és nők merev pózban, szájuk némán sír, olyan, mintha egy körhinta csapdájába estek volna, mely forog végtelenül. Gertler lelkiismereti okokból tiltakozott. 1914 és 1915 telén a londoni Hampstead Heath közelében élt, és valószínűleg a sebesült katonákért rendezett éves vásár inspirálta. D.H. Lawrence író Zoe Akinsnek írt 1915. szeptember 15-i levelében ezt így írja le: “Ma vásár van a sebesült katonákért és a számtalan sebesültért, ragyogó kék egyenruhájukban, vörös sálban és pántokban, hinták és csónakok, az egész egy zajos élvezet. Furcsa.” Mind a színek, mind a sebesült katonák és a közönség élvezete közötti furcsa kontrasztra vonatkozó megjegyzése összekapcsolja barátja, Gertler festményével. A hagyományosan élvezettel, szórakozással társított vásári túra elborzasztó módon a könyörtelen katonai gépezet metafórájává válik. Gertier kifejtette: "Az utóbbi időben a háború teljes borzalma frissen tört rám."