Tavaszi est

Arnold Böcklin szimbolista festményei romantikus hatásra – a preraffaelitákhoz hasonlóan – gyakran mitológiai témákat dolgoznak fel. Képei mitológiai és képzeletbeli alakokat ábrázolnak klasszikus építmények közt, furcsa fantáziavilágában gyakran foglalkozik a halállal. Clement Greenberg 1947-es írása szerint Böcklin életműve "az egyik legtökéletesebb kifejeződése mindannak, amit a késő 19. századból ma nem szeretünk". Böcklin 1874-től Firenzében élt, itt találkozott Hans von Marées-zel, vele utazott le Dél-Itáliába 1879-ben. Ebben az évben készült az elégikus hangulatú Tavaszi est. Mai művünk, mely egy korai verzió (és részleteiben a legközelebb áll az azóta eltűnt budapesti változathoz) Pánt ábrázolja, amint harántfuvolán játszik. Az egy évvel későbbi keltezésű, némileg statikusabb verzión (mely jelenleg a Kunsthaus Zürich gyűjteményében látható) a kompozíció ennek a fordítottja. Az 1890-es évek során Böcklin háromszor is visszatért az erdei nimfáknak fuvolázó Pán témájához: ezek mind egyformák, jelentősen különböznek viszont a korábbi változatoktól.