Hektór és Andromakhé

Giorgio de Chirico leginkább őgy ismert mint az olasz "metafizikai festő" akit gyakran a szürrealistákkal kötnek össze, akikkel általában veszekedett. A "metafizikai" alatt a kortársai valami olyanra gondoltak, ami a fizikai törvények által irányított univerzumon túlmutat. "Egy művészeti alkotásnak ki kell lépnie az emberi logikából: logika és józan ész csak bezavar", de Chirico írta 1913-ban. Ez a festmény egyszerre volt a kubizmus és szürrealista iskola produktuma. A szürrealizmus sokat merített az álomszerű tárgyakból, geometriából és egyszerű szerkezetekből. A kubizmus pedig felhasználta a valóságábrázoló képeket a geometrián és dőlt perspektívákon keresztül. Ennek a festménynek alanya a görög mitológiából származik--Hektór búcsúja feleségétől, Andromakhétól Akhilleusszal való csatája előtt. De Chirico a kudarcra ítélt párt két alakkal ábrázolja az olajfestményen. A baloldali alak Hektór, tekintve a vállszélességének és elvékonyodó altestének férfiasságát. A jobboldali figora pedig Andromakhé: nőiesebben van megalkotva, organikus és lekerekített geometriai alakokkal és kifejezett csípőcsonttal.