Henri Rousseau
Ez az a kép mellyel Rousseau debütált a Salon des Indépendants-ban. A maga nemében remekmű volt, és lenyűgöző kezdet a művész számára. Stílusára jellemző, hogy minden szó szerint és megfontoltan van megrajzolva—a fák minden ága látható, a felhők furcsán tömörek, és nagyobb figyelmet fordít a jelmez részleteire, mint magukra az alakokra.
A festmény kissé eltér Rousseau szokásos dzsungelmotívumaitól. Sok kritikus nem tudta, hogy hogyan fogadja ezt a festményt, mivel furcsa karakterek láthatók rajta egy sötétnek és sivárnak tűnő terepen. A titokzatosság légköre járja át ezt a télies erdei tájat. Farsangi ünnepi jelmezbe öltözött magányos pár áll a kopár fák előtt. Úgy tűnik, hogy az alakok belülről ragyognak, nem pedig a hold fényétől, mely furcsa módon sötétben hagyta az erdőt. Egy megmagyarázhatatlan arc bújik elő az üres kunyhóból az alakok mellett, a közelben pedig váratlanul egy utcai lámpa világít.