Nicholas Roerich orosz festő, író, régész, teozófus volt, akit egyesek Oroszországban felvilágosító filozófusnak és közéleti személyiségnek tekintettek, akire fiatalkorában az orosz társadalom okkultista mozgalma volt hatással. Érdekelte a hipnózis és más spirituális gyakorlatok, festményei állítólag hipnotikus kifejezéssel bírnak.
Az oroszországi Szentpéterváron született jómódú balti-német felmenőkkel rendelkező jegyző és orosz anya gyermekeként, a világ különböző pontjain élt egészen haláláig, ami Naggarban, Himachal Pradesh államban, Indiában történt. Művésznek és jogásznak tanult, fő érdeklődési köre az irodalom, a filozófia, a régészet és különösen a művészet volt. Roerich elkötelezett aktivista volt a háború idején a művészet és az építészet megőrzésére. Számos jelölést kapott a Nobel-békedíj hosszú listájára.
Ma Roerich leginkább a művészethez és kultúrához való hozzájárulásáról ismert. Az 1931-es Béke zászlaja című beszédében ezt mondta: “A kultúra a legmagasztosabb boldogság, szépség és legmagasabb tudás felhalmozódása.”
Négy évvel később, 1935-ben az ötletét, a Roerich-paktumot, aláírták a Fehér Házban. A dokumentum kijelenti, hogy a “kultúra kincseit tisztelni és védeni kell háború idején.”
Kérlek segítsetek és adományozzatok, hogy idén ősszel kiadhassuk a DailyArt új verzióját: http://support.getdailyart.com