Cím nélkül

Ma a San Franciscó-i kínai rabszolgák (valójában prostituáltak) szenvedéseiről szeretnék megemlékezni. Az 1850 és 1864 közti, 20 millió halálos áldozatot követelő Tajping-felkelés után bármilyen sors jobbnak tűnt az ott átéltnél. Alig kamaszodó lányok érkeztek San Franciscóba, akiket megkötöztek és 500 dollár körüli összegért árultak – a különlegesen szép fiatal nőket ennél valamivel többért. Gyakran ópiumot kaptak, hogy csendben maradjanak és engedelmeskedjenek. Az utcán éltek, apró fülkékben, "bölcsőkben" – amik tulajdonképpen mocskos bordélyházak voltak. Mikor egy érdeklődő férfi megállt a fülke előtt, a prostituált felsőtestét felfedve kéjes hangokkal és mozgással próbálta őt elcsábítani. "Kínai lány szép! Bejönni, kérem?" Bájait reklámozva elsorolta a szolgáltatásait és azok árait. Szomorú hangja még a késő éjszakában is hallatszott, ahogy monoton mondókáját ismételgette: "Fél dollár, nézed – egy dollár, megfogod – másfél dollár, csinálod!" Az elvárás az volt, hogy napi 10-20 ügyfelük legyen, jövőjük ezért többnyire sivár és rövid volt. Gyakran fertőződtek meg a szifilisszel, testi és lelki szenvedéseiket gyötrelmes halál követte. A fertőzött lányokat tulajdonosuk ezért bezárta és ellátta ópiummal – abban reménykedve, hogy öngyilkosságot követnek el. Ha ez mégsem történt meg, akkor megölték őket. Attól kezdve, hogy rabszolgasorba kerültek, körülbelül öt éven belül meghaltak - árucikkek voltak, kereskedtek velük. Nem sok embert érdekelt a sorsuk, de néhány San Franciscó-i asszony – pl. Donaldina Cameron – harcba szállt a prostitúció ellen egy olyan korban, amikor kevesen merték őt követni.

Nem sok fénykép készült a "bölcsőkről", de Theodore Marceau (1859-1922) e fotója legalább fennmaradt. Marceau az egyik első fotóstúdió-lánc tulajdonosa volt, jelentős vagyonra tett szert a portréfotózás révén. Mai fényképünk pontos keltezése nem ismert, az 1880-as évek végén készülhetett, amikor Marceau már felhagyott a stúdiófotózással. Ezen kívül csak néhány kültéri fotót találtam, úgy tűnik tehát, hogy akkoriban a szabadban fényképezés nem volt jellemző, még Marceau-ra sem. A "bagnio" szó a fényképen (balra lent) "fürdőt" jelent, San Franciscóban a bordélyházakat jelölték akkoriban ezzel a szóval.

- Erik Appeldoorn