Girard Thibault of Antwerp
A művészet elmélkedő természetet sugároz, mint valami, ami megfontolt és meditatív; így a cselekvés nem az első asszociációnk, amikor rá gondolunk.
Valójában a Művészet szó eredete másik irányba mutat. A Művészet, mely a 10. századi Franciaországból származik, egy olyan készséget jelent, ami tanulás vagy gyakorlás eredménye; latinul az artem nem csak egy gyakorlati készséget jelent, hanem etimológiáját tekintve rokon az arma szóval, amelynek jelentése fegyver.
A fegyverek évszázadokon keresztül nem csak csataeszközök és szúrófegyverek voltak, de divat kiegészítők és az ízlés és státusz kifejezői is, díszített markolattal és övvel, ami a művészi mozdulatok és stílusok mellett fejlődött. A fegyverzet annyira fontos része volt a kultúrának, hogy a tervezést sokszor híres művészek végezték, mint például Hans Sebald Beham, a fegyverek kezelése pedig jelentős része volt az európai nemesek oktatásának, tanárokkal, órákkal, és könyvekkel, melyeket teljességgel a témának szenteltek.
A kard akadémiája az antwerpeni Girard Thibaulttól a művészileg legkifinomultabb vívókönyv, mely híres illusztrációiról, tizenhat flamand karcoló írta alá, és a francia XIII Lajos Király is támogatta megjelenését.
Sajnos Thibault röviddel a könyv kiadása előtt meghalt. Életét azzal töltötte, hogy megszállottan igyekezett létrehozni a kardvívás matematikai megközelítését, az egymással szembenálló kardvívók közti pontos geometriai kapcsolatokat keresve. Thibault kidolgozta a harcmező rendkívül logikus természetes arányát, melyet egy kör alakú diagram fejezett ki, amit még a mai napig is rejtélyes körnek neveznek, mindezt egy művészi vízióval és tudományos kíváncsiságú megközelítéssel.
Bár ma bizarrnak tűnhet, a csaták művészeti formaként való felfogása nem volt újkeletű akkoriban: öt évszázaddal Krisztus születése előtt a kínai stratéga és filozófus Sun Tzu megírta a Harc Művészete című könyvet, mely 13 fejezetből állt, mindegyik a háború egy-egy aspektusának szentelve. A Harc Művészete ma is releváns, a hadseregen kívül az üzleti élet stratégái és a vállalkozók számára is, akik a piacon elért helyekért küzdenek.
Bár helyenként és időnként erőszakos, évszázadunk a legbékésebb évszázad, amit eddig a civilizált társadalom megélt. A háborúzás már nem része gyermekeink oktatásának, de mégis hány embert súlyt a háború terrorja? Mindannyiunknak hálásnak kellene lennünk a békéért, soha nem feledve a háború borzalmait és elutasítva azokat, akik az előnyeit hangsúlyozzák.
Artur Deus Dionisio