Antoine Berjon
Antoine Berjon (1754–1843) egy francia festő és tervező volt, a 19. századi Franciaország egyik legfontosabb virágfestője. Sokféle eszközzel dolgozott, köztük olajjal, pasztellal, vízfestékkel és tintával is.
Berjon St Pierre de Vaiseban született, Lyon egyik körzetében, egy mészáros fiaként, és először a helyi szobrásszal, Antoine-Michel Perrachevel tanult rajzolni. Az életrajzíró J. Gaubin szerint talán orvoslást vagy vallástudományt tanult, a virágok festését pedig noviciátusa alatt tanulta meg. Később textíliákat tervezett Lyon fontos selyemiparában, egészen annak összeomlásáig a francia forradalom alatt.
Berjon festményei az 1780-as évekből nincsenek meg. 1791-ben a párizsi Szalon elfogadta négy alkotását, köztük a Csendélet barackokkal és szőlővel című művet is. Gyakran látogatta Párizst az 1790-es évek elején és 1794-ben oda is költözött, és összebarátkozott Jean-Baptiste-Jean Augustinnal, a miniatúrafestővel, illetve Claude-Jean-Baptiste Hoinnal, egy portrékészítővel. Barjon műveit legalább öt alkalommal állították ki a Szalonban a 17 év alatt, amit Párizsban töltött.
Lyonba való 1810-es visszatértére hírneve jelentősen megnőtt és a növénytervezés professzora lett az újonnan megalapult École des Beaux-Artsban, melyet 1807-ben hozott létre Napóleon rendelete a lyoni selyemipar felélesztésére. 1823-ban bocsájtották el egy 13 évig tartó kinevezés után, és tehetséges tanítványa, Augustin Thierrat vette át helyét. Berjon temperamentuma valószínűleg konfliktusba sodorta az iskola vezetésével. Ismert volt makacsságáról és néhány kortársa egoistának tartotta, ez a jellemzés pedig egész élete során megmaradt róla. Saját műtermet nyitott Lyonban, ahol magánórákat adott, és továbbra is alkotott élete utolsó két évtizede alatt. Lyonban halt meg 89 évesen.
Berjon egyik jelentős műve ez a bizarr és egyedi csendélet. Az École des Beaux-Artsban való professzori ideje alatt készítette a festményt. A virágok részletes ábrázolása a két évszázaddal ezelőtti holland virágfestőkre emlékeztet, de a virágot kísérő tárgyak nem egy megszokott csendéletre utalnak. A cápa koponya (egy koboldcápáé?) és a kagylók először oda nem illőnek tűnnek, de azt mutatják, hogy Berjon stílusa alkalmazkodott a felvilágosodás korához, változatosabbá tette a témát, hogy megjelenítse a kor új természeti felfogását. A virágok frissessége és törékenysége kontrasztban áll a megkövesedett élőlények korával és tartósságával.
- Clinton