Fény és szín

J.M.W. Turner (1775-1851) a 19. század talán egyik legnagyobb hatású művésze volt. Londonban született,  már fiatalon felismerték művészi tehetségét. Turner korábbi művei hűnek tűntek a kor stílusához. A tájképek iránt érdeklődő Turner kezdeti festményei a fotószerű színsémákat követték, amelyek, bár ragyogóak voltak, nagyon is jellemzőek voltak a korára. Kezdeti sikerei végül jelentős hírnevet kölcsönöztek neki festőmesterként. Turner csak később kezdett el kísérletezni a színfoltokkal és árnyalatokkal, amelyekről végül ismertté vált. Ez a különleges mű, a Fény és szín, jól illusztrálja Turner kísérletező, radikális stílusát. Goethe színelméletéből merítve, mely szerint minden szín sajátos fények és árnyalatok individualista kombinációja, Turner egy mennyei katasztrófát ábrázol egy nagy vihar formájában, mely a narancssárga őrület ködében kavarog és hajlik. Bár ma már remekműveknek tekintik, ezeket a későbbi műveit kemény kritikával illették egykoron. Csak két évtizeddel később kerülhetett új megvilágításba Turner munkássága a későbbi impresszionisták szemében. Különösen Monet-ra volt nagy hatással Turner absztrakt színhasználata a folyékony táj megörökítésére.

Ezt a művet és kiegészítő művét, az Árnyék és sötétség címűt 1994-ben a németországi Frankfurtban található Schirn Kunsthalle-ból ellopták. A festményt csak 8 évvel később találták meg, a tolvajok által elrejtve, szerencsére teljesen sértetlenül. Turnert ma is tisztelik kísérleti expresszionizmusa, hatása, valamint a fényt és a színeket használó innovatív technikáinak puszta szépsége miatt.

Egyszer azt mondta: "Csak akkor kezdünk el alkotni, ha már nem félünk".

- Alexander Smith