1891-ben Gauguin hátat fordított az európai városi értékeknek, és Tahitire utazott, ahol egy érintetlennek, sőt „primitívnek” vélt kultúrát remélt találni. Az ott készült művei tele vannak kvázi vallásos szimbolikával és a polinéz lakosság egzotizáló ábrázolásával. 1893-ban Gauguin visszatért Párizsba, hogy kiállítást rendezzen és igazolja különös, távoli utazását. A tárlat azonban korántsem aratott olyan lelkes fogadtatást, mint amire számított. A művészt szélesebb körben csak jóval később, 1903-as halála után kezdték igazán értékelni.