A téma feltűnően egyszerű: egy szilvával teli fonott kosár, amely egy kőpárkányon áll, mellette egy maroknyi dió, cseresznye és ribizli. Pontosan ez az a csendes hétköznapiság, amely Jean-Baptiste-Siméon Chardin művészetét jellemzi. Abban az időben, amikor a francia festészetet a grandiózus történelmi elbeszélések és a rokokóra jellemző díszítő jelenetek uralták, Chardin a mindennapi világ felé fordította figyelmét, és a legismerősebb tárgyakban fedezte fel a szépséget.
Csendéleteit és az otthoni életet ábrázoló jeleneteit őszinteségük és gondos megfigyelésük miatt csodálták. Noha hiányzott belőlük az olyan művészekhez, mint François Boucher-hez kapcsolódó színpadiasság és pompás díszítés, csendes költészetükkel és mély valóságérzékükkel nyerték el a nézők tetszését. Denis Diderot filozófus Chardin legnagyobb csodálói közé tartozott, dicsérve a művész azon törekvését, hogy szerény témákat tartós szépségű művekké alakítson át.
Ezen a festményen a gyümölcsök lágy fénye, a fonott kosár érdes textúrája és a kőfelületen látszó finom fényjáték is tanúskodik Chardin rendkívüli érzékenységéről az anyagok iránt.
Ha kedveled az ilyen ábrázolásokat, szerintem beleszeretsz majd a gyönyörű "Ételek és italok" - 50 darabos képeslapszettünkbe. :)
Ui.: Chardin finom csendéleteiről ismert, de egészen másfajta műalkotásokat is készített - festményeket ... majomfestőkről!