Giovanni Boldini
2018 március 8 és június 3 között a Rijksmuseum bemutat egy varázslatos kiállítást A felső tízezer címmel, mely az előkelő portréművészet négy évszázadát öleli fel, és bemutatja a művészettörténet nagy mestereinek, köztük Cranach, Veronese, Velázquez, Reynolds, Gainsborough, Sargent, Munch és Manet műveit. Többet is olvashatsz erről a remek bemutatóról itt. Ha viszont nem tudod meglátogatni Amszterdamban, van számodra egy különleges meglepetésünk - be fogunk mutatni néhány nagyszerű portrét a kiállításról a DailyArtban. Megnézheted a többi darabot A felső tízezerből az archívumunkban. :)
Egyetlen másik személy sem testesíti meg a századforduló botrányos tékozlását és excentrikus mulatozását annyira jól, mint a kirívó Marchesa Luisa Casati. Több, mint 180 centi magasan, olyan vékonyan, mint egy nádszál, fehérített bőrrel, erősen kisminkelt szemekkel, és vagy izzó vörösre, vagy smaragdzöldre festett hajával külseje felejthetetlen volt. Olyan divattervezőket pártfogolt, mint Mariano Fortuny (1871–1949) és Paul Poiret (1879–1944) és a legkülönösebb alkotásokat viselte - egy ruhát, mely villanykörtékből állt, egy hozzá csatlakoztatott generátorral, vagy egy fehér pávatollakból készült alkotást, melyhez privát állatkertjének madaraiból tépték a tollakat. Élő kígyókat viselt ékszerként és így parádézott szerte Velencében - ahol a Palazzo Venier dei Leoniban lakott (most a Peggy Guggenheim gyűjtemény otthona) - két pórázon vezetett gepárddal. A sok legendás összejövetelen - melyeket Velencében és később Capri szigetén, valamint a Párizs szélén lévő Palais du Rêve-ben tartott (Robert de Montesquiou- Fezensac korábbi rezidenciája) - korlátlanul folyt a pezsgő és nem volt hiány kokainból és ópiumból sem. A vendégsereg a felső tízezer és az avantgárd válogatott ki kicsodája volt, II. Vilmos császártól (1859–1941) kezdve a Ballets Russes megalapítóján, Sergei Pavlovich Diaghileven (1872–1929) át a futurista festőig, Alberto Martiniig (1876–1954) és a regényíró Michel Georges-Michelig (1883–1985), aki néhány karakterét Casatiról mintázta. Ha figyelembe vesszük élete ambícióját, hogy "élő műalkotássá" váljon, nem meglepő, hogy közel kétszáz portréhoz ült modellt, köztük Jacob Epstein (1880–1959) bronz mellszobrához és Man Ray (1890–1976) fényképeihez is. 1932-ben Casati kimerítette családja vagyonát és több tízmilliós adósságot halmozott fel. Értéktárgyait elárverezték és élete hátralévő részét gin ivással és szeánszok tartásával töltötte egyhálószobás lakásában a londoni Harrods közelében.
Átkutatta a szemeteseket ruhaanyag maradványokért, hogy divatos kiegészítőkként használja őket, és szén helyett fekete cipőlakkot tett szemei köré. Élete témául szolgált az 1965-ös színdarab, a La Contessa számára, melyben Vivien Leigh játszott, illetve az 1976-os film, az Idő kérdése számára is, melyben Ingrid Bergman alakított. Az elmúlt évtizedekben többek között olyan divattervezők is mintáztak megjelenéséről kollekciót, mint John Galliano, Alexander McQueen és Karl Lagerfeld.
Holnap találkozunk :)