Paraszttánc

A mai festményt a bécsi Kunsthistorisches Museum jóvoltából mutatjuk be, ahol most megtekinthetitek a világ első nagyszabású idősebb Pieter Bruegel monográfiáját. A művész összes fennmaradt munkájának körülbelül a fele látható itt. Minden műkedvelőnek látnia kell—de ha nem tudtok Bécsben lenni, ma láthatjátok a DailyArt-ban! :)

Bruegel Paraszttánc című festménye az egyike azoknak, melyeken Bruegel Paraszt mítosza alapul—amit Karel van Mander Schilder-Boeck (1604) című könyvében tett megfigyelése erősít meg: “Bruegel a parasztok természetét figyelve szórakoztatta magát – evés, ivás, tánc, ugrálás, udvarlás és egyéb szórakozások.” A festmény patrónusa és eredeti kontextusa egyelőre nem véglegesen meghatározható.

Az aratást követő templomi vásár—melyre az előtérben álló szalmaszálak és dióhéjak utalnak—alkalmat ad a parasztoknak a jól megérdemelt ünneplésre. A helyszín egy brabanti város egyik utcája, mely egy fogadó és egy templom között húzódik. Egy rögtönzött (összecsukható?) asztal egyszerű étellel (egy vekni kenyér, vaj, só és sör) és ivóedények vannak felállítva a kocsma mellett, a bal oldali előtérben. A tetőn lévő két koszorú jelzi, hogy itt friss italokat szolgálnak fel. Az íjászcéh a Szűzet és Szent Györgyöt ábrázoló vörös zászlaja jelzi az ünnep alkalmát. A jobb oldali fán látható színes fametszet, alatta a virágcsokorral, további utalás e parasztünnepély keresztény eredetére. A háttérben a kompozíciót lezáró, templom körüli piaci bódék is hagyományos kermis (piaci) motívumok.

A jobbról gyors léptekkel táncba rohanó pár és a figyelmüket kereső bal széli kinyújtott kezű könyörgő alak, feszülséget kelt, mely lenyűgözően jellemzi a kompozíciót és vonzza a nézőt annak varázsába. Ez az élénk pillanatkép, párosulva a csodálatosan megjelenített, portrészerű karakterekkel, mint például a dudás és cimborája az előtérben, az élénk körtánc lüktető ritmusa, és a bájos jelenet, ahogy két gyermek próbál táncolni, különlegessé teszi ezt a remekművet, mely páratlanul dinamikus és monumentális. A kifinomult, térben meghatározott színhasználat végigvezeti a nézőt a kompozíción. Példa erre a középen táncoló fiatalember vörös harisnyája, akinek a lábai kivillannak az előtérben lévő pár karjai alól, így rögzítik pozícióját a térben.

Ui. Még több Brueghel-ért kattintsatok ide és olvassatok az Aratókról.