Síró puttó feje

1944. augusztusz 31-én német bombák zuhantak Nowe Miasto-ra (Új Város) Lengyelországban. Az egyik átlyukasztotta a Szent Kazimierz templon széfjét, eltemetve az embereket, akik belül kerestek menedéket. Az elpusztított tárgyak között volt Maria Józefa Sobieska sírja, leánykori nevén Wessel (1685-1761,) annak a  Konstanty Sobieski (1680-1726) felesége,  aki III. Sobieski János fia (1629-1696) volt. A síró puttó feje a sír egyik megmaradt eleme.

Maria Józefa a negatív közvélemény ellenére ment hozzá a herceghez, leginkább maga Maria Kazimiera királynő ellenezte a kapcsolatot, ezért 1708-ban a család tudta nélkül házasodtak össze. Mindössze hetekkel az esküvő után Konstanty magára hagyta feleségét és megkísérelte érvényteleníttetni a házasságot. A procedúra hosszú évekbe telt és a pár kibékülésével végződött, azonban Konstanty a következő évben, 1726-ban elhunyt. Özvegyként, Maria felügyelte a Sobieski ingóságokat, melyeket késői férje hagyott rá. Élete utolsó éveiben örökségét eladta unokaöccsének, Teodor Wesselnek, és az Áldott Szentség Örökös Imádóinak kolostorába költözött Varsóba, ahol végül 1761-ben elhunyt.

A királyi családhoz fűződő kapcsolata miatt a heraldika egy fontos eleme volt a sírja díszítésének - márvány alap bevésésekkel amit két címer koronázott meg: Janina (a Sobieski családé) és Rogala (a Wessel családé). Felette egy medál volt Maria Józefa arcképével egy-egy puttóval mindkét oldalon. Putti, egy díszítő elem, mely a reneszánsz idején jött divatba és gyakran allegorikus és mitikus kompozíciókban kapott helyet, melyek a szórakozás és a szerelem témájával foglalkoztak. Vallásos művészetben, számos szimbolikus motívumra utaltak különböző tulajdonságaikkal. Az egyik putti a síron a jobb kezében egy keszkendőt tartott, hogy letörölje a könnyeit, míg a balban egy lefelé néző kialudt fáklyát - az elmúló élet jelképét. A puttó feje a múzeum gyűjteményében megtalálható.

A mai művet a Varsói Múzeum jóvoltából mutathattuk. Ez egy megmozdító bizonyítéka, hogy mi történt a szülővárosommal a II. világháború idején - 1945 januárjára az épületek 85-90% teljesen elpusztult.

u.i.: "Háború, mégis mire jó? Semmire sem!" Olvasd el az ellenálló művészet történetét itt.