Peter Paul Rubens
Az Álmodó Silenus Peter Paul Rubens egyik legkülönlegesebb alkotása, melyet nem sokkal Olaszországból való hazaérkezése után festett 1610 és 1612 között.
A legszembetűnőbb a kompozíció kiegyensúlyozatlansága, mely kettészakad a figurák csoportjára a részeg Silenusra (kecskelábakkal, tekintettel arra, hogy a görög mitológia erdeiben kóborló léha szatírok egyike) Bacchusszal és a Maenadokkal, és egy túláradó csendéletre, értékes aranytányérokkal, tálakkal és megszámlálhatatlan ivóedénnyel. Rubenstől, aki az alakok és történelmi jelenetek festője, ez egy rendkívül szokatlan képi kompozíció.
Hogy honnan származik a bor és hogyan jut le a szereplők torkán, azt maga Bacchus mutatja be. Az álarc, melyet a lány a homlokára tolt, az ember kettős természetének képi szimbóluma: racionális lény, de egyben alá van vetve a testi vágyainak. Ennek az emberi természetnek mindkét oldala serkenthető borral, de annak mennyisége döntő fontosságú!
Az edények ábrázolása messze túlmutat a csendélet kompozíción: mesebeli kincsesbánya benyomását kelti. Ez a festmény a luxus és extravagancia képe.
Ezen az alkotáson Rubens nem egy történetet mesél el a görög mitológiából. Ehelyett egy álom képét önti formába, melyben a részeg Silenus erotikusan stimulálttá válik—a szerelmespár a háttérben erre utal—és egyúttal látja magát megfulladni e pazar edények tömege alatt, mint egy rémálomban. Így Rubens az antik bacchanália elemeit használja fel az érzékiségről szóló saját mítoszának megalkotásához.
A mai alkotást a bécsi Képzőművészeti Akadémia jóvoltából mutatjuk be; mindenképpen nézzétek meg archívumunkban a gyűjteményük többi darabját is. Jó hétvégét! : )
Ui. Ha érdekel a görög mitológia, olvassatok itt többet a Parthenon mítoszáról és építészetéről!