Jacob van Ruisdael a 17. századi haarlemi tájképfestészet legfontosabb képviselője, korai tájképein meglepő részletességgel ábrázolja az erdők mélyét. Fenti alkotásának célja a burjánzó növényzet és a mélyben uralkodó sötétség bemutatása volt. Ehhez új festési eljárást fejlesztett ki: először strukturáló alsó festékréteget vitt fel a lemezre, majd a fatörzseket, az ágakat és a lombozatot pointillista technikával - apró, világosabb színpöttyökből alkotva - kiemelte a sötét háttérből.
Van Ruisdael a természetben végzett tanulmányai szűrőjén át alkotta e tájfestményeket; ezt a tájképrészletet sem láthatta így élőben. A természetben végzett rengeteg részlettanulmány a festő képzeletében állt össze egységes egésszé, majd a műtermében került fel a falemezre. Az Erdei táj van Ruisdael egyik korai munkája, csupán 18 éves volt, amikor alkotta.
A mai festményt a bécsi Akademie der bildenden Künste (Bécsi Képzőművészeti Akadémia) jóvoltából mutatjuk be. :)
Ui. Sok híres alkotóművész neve kötődik az észak-hollandi Haarlem városához - egyikük Frans Hals. Ha okot keresel a mosolygásra, a következő festményein akár kilencet is találsz.