A mai egy sarkalatos alkotás Whistler életművéből, épp az átmenet a fantáziadús jelmezes munkái, mint a Capriccio bíborpirosban és aranyban, és kiteljesedettebb, japán stílusú festményei között, mint a Nocturnes képek az 1870-es években. A kimonóba öltözött angol modellek a Temzére néző erkélyen pózolnak, a batterseai ipari negyeddel szemben. A gyári füst a légköri ködbe vegyül és a szomszédos salak kupac (az ipari szemét műemléke) Utagawa és Hokusai Fujiról készült képeit idézi. Ettől a képtől kezdte Whistler a neve helyett egy pillangót használt szignóként, ezzel is a viktoriánus korabeli Londonhoz és a képzeletében élő Japánhoz kapcsolva magát.
Ezt a mai csodálatos művet az Nemzeti Ázsia Múzeumnak (Washington DC) hála mutatjuk . :) Szép hétfőt!
u.i.: Itt megtalálsz mindent amit a viktoriánusokról tudnod kell, itt pedig megtalálod a legméltatottabb Whistler festményt, az édesanyjáról készült portrét.