XVI. Lajos és Marie Antoinette egy látogatáson Medellinben

Fernando Botero legambiciózusabb műve az Antioquia Múzeumban a XVI. Lajos és Marie Antoinette egy látogatáson Medellinben, Kolumbiában, a formátum miatt (ez egy diptichon), és mert egyetlen jelenetben több témát is feldolgoz. Lehetetlen úgy elmenni mellette, hogy közömbösek legyünk iránta. A látogatás valójában meg sem történt. És ebben az esetben ez az, ami a legkevésbé számít, mert ez egy paródia, amit Botero elég komolyan vett. 

Botero ugyan soha nem találkozott személyesen ezzel a két szereplővel (hogyan is találkozhatott volna, hiszen 1793-ban, a francia forradalom idején lefejezték őket), de festményeken keresztül találkozott velük. Botero más festőket idéz, különösen olyan festőket, akik valóban ezen uralkodók udvarában éltek. Botero magáévá teszi ezt a festészeti narratívát, és a maga módján használja fel. Az aránytalanság, a mértéktelenség és a nagy hajviselet ebben az udvarban az esztátikához szorosan kapcsolódnak, ami megmagyarázza, hogy a méretek néha miért jellemző vonások.

Van benne gúny és szarkazmus; Botero a művészettörténetet és annak eredetét vegyíti azért, hogy egyes uralkodókat egy számukra idegen környezetbe helyezzen. Ezért válik közvetítővé a Botero anyja által alakított karakter; a nagy esemény szemtanújaként viselkedik, aki a háza ajtaján kihajolva, mintha várakozóan nézne kifelé.

Ebben a diptichonban megjelenik egy Medellínről alkotott elképzelés is, amelyet a művész gyermek- és kamaszkori élményeiből őriz: egy Medellín, ahol kis házak vannak egymásra halmozva. Ez az a kép a városról, amely Botero számára mindig megmarad, mert nagyon fiatalon elköltözött onnan. Ez a nosztalgia tekintete.

A mai Boterót (ANNYIRA SZERETEM A MUNKÁIT) a kolumbiai Medellínben található Antioquia Múzeumnak köszönhetően mutatjuk be. : )

U.i.: Itt találsz egy válogatást kevésbé ismert és nagyon érdekes Botero festményekről, amiket érdemes megismerned!