Az életútjának, a meggyőződésének, a személyes és misszionárius művészetének köszönhetően Csontváry Kosztka Tivadar a magyar festészet emblematikus figurájává vált. Eredetileg gyógyszerész volt, és már a negyvenes éveiben járt, mikor elkezdte festészeti tanulmányait 1948-ban Münchenben. Ezután rengeteget utazott, hogy megtalálja a "nagy témáját" a művészetéhez. A Libanonban készült cédrus festményei, mint ez a zarándoklás, kulcstémái az életművének. A szimbolikus erejük, egyrészről az erős beismerő értékükből ered, másrészről azonban rejtett önarcképként is értelmezhetők, valamint univerzális szimbolumként is jelentést nyerhet. Az akkori népszerű magyar történelmi hagyomány szerint a cédrusok fontos szerepet játszottak a történelem előtti mitológiában, bizonyos értelemben tehát Csontváry a nemzeti tudatnak is utat adott. Csontváry festés technikája tükrözi a sajátos világnézetét is: a földi részek mozgalmasságát utánozza a türelmetlen, széles széles ecsetvonások vastagon festékkel borítva, míg az égi rész egy egyre inkább homogén és sima felület.
Ugyan ez a festmény inkább Magyarországhoz kapcsolódik, mégis sokban emlékeztett a tragédiára, ami nem rég történt Beirutban. Még mindig nehéz rá szavakat találni. Remélhetőleg ez a gyönyörű város újjá fog születni a hamuból.
u.i.: Sok más művész is megjelenített zarándoklatokat, mint például ezek itt: egy mitológikus zarándoklat Jean Anzoine Watteautól és egy korai történelmi jelenet az amerikai kolóniákról.