Giovanni Battista Tiepolo
A Kleopátra lakomája annak a Kleopátra és Marcus Antonius közötti fogadásnak csúcspontját ábrázolja, mely arról szól, hogy ki tudja a legdrágább lakomát megrendezni. Amint az idősebb Pilnius “Természetrajz” című munkája elmeséli, Kleopátra nyerte meg a fogadást: Marcus Antonius lakomája után, Kleopátra a fülbevalójából egy ritka és értékes gyöngyöt ejtett egy csésze ecetbe és megitta, miután a gyöngy feloldódott. A harmadik személy az asztalnál Lucius Munatius Plancus, aki eldöntötte, hogy ki a győztes.
A velencei Giovanni Battista Tiepolo vitathatatlanul a 18. századi Európa legnagyobb festője és a Grand Manner mestere volt. Tiepolot a melankolikus stílus vonzotta, a fény és árnyék erős kontrasztjával, vagy chiaroscuro-val. Tiepolo egészen az udine-i Palazzo Arcivescovile freskókig, melyek valamikor 1726 után készültek, hagyott fel a korai munkáig jellemző chiaroscuro-val, világosított a színeken, megőrizve a formákat.
Tiepolo művészete a képzeletet ünnepli azzal, hogy az ókori történelem és mítoszok világát, a szentírást és a szent legendákat grandiózus, sőt színpadias nyelvezetre ülteti át. Keze alatt az informális olajvázlat elsődleges művészeti formává emelkedett, gyűjteményre érdemes kész festményei mellé. Tiepolo legnagyobb munkái a freskókkal díszített mennyezetek, melyeket Velence templomaiba, valamint villákba és palotákba készített Olaszországban, Németországban és Spanyolországban.
Nagy Katalin megszerezte a festményt 1764-ben, és a mű a szentpétervári (később Leningrád) Ermitázs Múzeum gyűjteményében maradt. Az Ermitázs-festmények szovjetek általi eladásának része volt, és 1932-ben egy angol műkereskedő vásárolta meg, majd 1933-ban az ausztrál National Gallery of Victoria.
- Clinton