1872 decemberében, a Connecticut megyei Darienben bekövetkezett halálakor Kensett nyári stúdiójában hátrahagyott Az utolsó nyári munka című festménygyűjtemény a művész rajongóit, barátait és tisztelőit lenyűgözte és ámulatba ejtette; a Centruy Clubban még abban a hónapban lerótták a tiszteletüket. Csodálatuk részben egyszerűen az újdonságnak volt köszönhető, mivel egyik mű sem volt korábban látható, Kensett látásmódjának és érzékenységének végrendeleteként értelmezték. Az egybegyűltek számára azonban a képek közül egyik sem képviselte jobban a művész lepárló és szuggesztív látásmódjának abszolút kifejeződését, mint ez a festmény. A szárazföld minden nyomát eltüntette, J. M. W. Turner-re emlékeztető módon a nyílt óceán felé függesztett ragyogó napot mutatja be. "Egyszerűen a fény és a víz, a tenger és az ég házassága," állította egyik tisztelője és feltette a kérdést, "Merész feltételezés-e egy ilyen gyenge kezdő művésztől azt állítani, hogy ez egy remek festmény?"
Ui. A felkelő nap mindig elképesztő fényhatásokkal jár. Sok festő próbálta megörökíteni vásznon ezeket a pillanatokat. Tekints meg itt néhányat—a művészet legszebb napfelkeltéinek válogatását. <3