Francisco Goya
Ma egy olyan festményt mutatunk be, mely 2018 január 7-ig megtekinthető a Wallace Gyűjteményben az El Grecotól Goyaig – spanyol mesterművek a Bowes Múzeumtól kiállításon. Itt több információt is megtudhatsz erről az eseményről. Élvezd ki a lehetőséget! :)
Ezt a képet 1862-ben vette meg John és Joséphine Bowes Párizsban a néhai Conde de Quinto gyűjteményéből, Benjamin Gogué műkereskedő közreműködésével.
Egy komor belső térben hét ember látható különböző testtartásokkal és gesztusokkal ábrázolva. Kísérteties kinézetük, a kezeiket és bokáikat összekötő láncok, és a sivár hangulat azonnal rámutatnak szerencsétlen állapotukra, mint rabok. A szereplők szinte pozíciójukba fagyottnak tűnnek a masszív boltív alatt, ami még hozzáad a nyomasztó hangulathoz. Ezen kívül a szórt, élénk fény a háttérben nem a jelenet megvilágítását szolgálja, hanem inkább a sötét és szinte monokróm környezet hangsúlyozását, ahol a karakterek magukra utaltak és kétségbeesettek. Szakadt rongyok fedik megkínzott testüket, az egyik rab pedig különösen meztelen, ahogy a földön fekszik a nyaka körül lánccal. Nem messze tőle egy másik rab ügyetlenül áll és ránk bámul bárgyú tekintettel. Ők ketten a legemblematikusabb alakjai a szenvedésnek, ami ezeket a rabokat sújtja és erőteljesen kommunikálják, hogy a művész elítéli állapotuk embertelenségét. Művészként Goyát különösen foglalkoztatta az emberi szenvedés ábrázolása és számos alkalommal jelenítette meg a rabság helyzetét. Osztotta a kor felvilágosult gondolkodóinak nézeteit, akik harcoltak az emberi jogokért és a büntetőintézkedések reformjáért.
Ez a festmény egy tizenkét kicsi képből álló sorozat tagja volt, melyeket Goya bádoglapokon hozott létre 1793 és 1794 között. A sorozat sokféle témát feldolgoz, például egy elmegyógyintézetet, egy színházi jelenetet, és egy hajótörést is, melyek nem tartoztak a megrendelőknek készített tipikus témák közé. Goya ekkor egy súlyos betegségből volt felépülőben, ami elszigetelődött helyzetbe kényszerítette és végül tartós siketségét okozta.